A kritika, mint olyan, az ítéletalkotáshoz vezető ismeretelméleti, filozófiai fogalom. Az már más kérdés, hogyan valósul meg ez a mindennapokban.
Mi van, ha a kritika éppen nekünk szól? Könyörtelenül az arcunkba vágva visszahalljuk, mit csináltunk rosszul, mi nem sikerült.
Egy igazi kritikának nem erről kell szólnia. Nem az-esetleg nyilvános- megalázás, hibáink kiemelése, egónk sárba tiprása a célja, hanem rávilágítani valamilyen hibánkra, ami javítható, úgy, hogy ezzel ne szegjék kedvünket.
Ne azért kritizáljunk valakit, hogy megmutassuk, mi mennyire kiválóak vagyunk, mennyivel tapasztaltabbak a kritizálandó alanynál az adott témában. Ha így kezdünk neki, olyan érzést fogunk kelteni, mintha lenéznénk, kevesebbre tartanánk a másikat. Az építő kritika célja, hogy saját tudásunkkal, hozzáértésünkkel segítsünk jobbá tenni valamit.
Azt gondolom, hogy konstruktív kritikát manapság ritkán hallani. Az emberek nem igazán érvelni próbálnak, hanem inkább nekünk esnek, rólunk csak a rosszat elmondva, és ez nagyon tud fájni. Sok esetben ez önbizalomhiányra utal, sérült önérzetre, amit a támadó azzal próbál kompenzálni, hogy minket bánt. Mert örül, hogy éppen nem ő van soron, éppen nem ő rontott el valamit. Itt nem alapvető gonoszságról van szó, mindössze arról, hogy ha van rá lehetőség, az ember szeret bosszút állni, akár egy korábbi támadásból való lelki sérülést is levezethet rajtad, hiába nem te okoztad.
Az újságírás, mivel médiaműfaj, rengeteg kritikának ad teret. Mivel amit írunk, publikálva van, közönség elé kerül, ezzel lehetőséget adunk az embereknek arra, hogy akár élő szóban, akár írásban elmondják a véleményüket arról, amit alkottunk. Azonban nem csak a publicista van kitéve a negatív kommentek veszélyének, ez a mindennapi életben ugyanúgy jelen van.
Nagyon fontos, hogy minden véleményt a helyén kell kezelni. Tudni kell, mi az, amire érdemes reagálni, és mi az, amit egyszerűen ignorálni kell. Nem szabad hagyni, hogy a buta, csupán féltékeny emberek megkeserítsék az életünket. Viszont ha az elmondottak valóban jogosak, próbáljunk meg elgondolkozni, tudunk-e változtatni?
Galántai Eszter
