Reggel kinyitom a szemem, itt fekszik mellettem a kis drágám. Gyengéden megsimogatom, még egy kicsit visszadőlök. Hirtelen felkelt az alvótársam, hét óra húsz van, kelni kell. A "szundi" gomb elnyomásával elhessegetem, de már nem is vagyok álmos, mert valaki írt egy sms-t, van pár facebook értesítésem, dologra emberek!
Gondolom ti is sokszor hallottátok, hogy ezek a „mai fiatalok” egyfolytában a mobiljukat piszkálják, és ez így is van. Ha nem kismilliószor, akkor egyszer sem fordult elő az, hogy elővettem a mobilom, megnéztem az időt, és két pillanattal később fogalmam se volt, hogy hány óra van. Elvileg amiatt van ez, mert sajnálatos módon képernyőfüggő vagyok, és nem is az időre vagyok kíváncsi, hanem csak nézni akarom pár pillanatig az okostelefonomat. Véleményem szerint ez nem kifejezetten rossz dolog, egészen addig, amíg nem hat káros módon az életemre. Például, amikor a barátaimmal vagyok, akkor csak néha veszem elő a mobilom.
És hogy miben rejlik az okostelefonok varázsa? Abban, hogy információéhségünket azonnal csillapítani tudják. Az eszköz, amivel az internet csodálatos hálójára felcsatlakozhatunk, elfér a zsebünkben. Ha valami érdekel, ráguglizhatsz, zenét és videót mutathatsz másoknak, híreket böngészhetsz, a tumblr-ödet rendben tarthatod, instagramra posztolhatod az érdekesebbnél érdekesebb képeket, és facebookon is folyamatosan csetelhetsz a barátaiddal. Ez lenne a fő előnye, de persze van hátránya is. Az egyik hátulütője például az, hogy míg teljesen bele vagy esve a mobilodba, addig figyelmen kívül hagyod, hogy mi történik körülötted a nagyvilágban. A videofíliának vannak súlyos esetei is, akik egész nap a mobiljukon pötyögnek; ha nincs mobilnetjük és nincs wi-fi a közelben, akkor fruit ninjáznak vagy angry birds-öznek.
Szóval csak mértékkel, és persze kövessetek be instán!
László Lívia
