A kungfu jelentése sokat torzult a nyugati világban, nemcsak egy látványos küzdősportról van szó. Mi köze a Jinhez és a Janghoz és miért megy tőle könnyebben a tanulás?
A kungfu egyike a legősibb harcművészeteknek, magjai az ókorban lettek elvetve. Megkérdőjelezhetetlen, hogy a kungfu az egyik legösszetettebb és egyben legeredményesebb módja az önfejlesztésnek, ahol is a test és szellem párhuzamos fejlesztése a cél. Mindezek segítségével szembe tudunk nézni félelmeinkkel, erőt és energiát ad nekünk ez a sport.
A kínai nyelvben több jelentés is társul a kungfuhoz: jelentheti a rendíthetetlen munka által elnyert magas szintű tudást, vagy azt az energiát és erőfeszítést, amit egy adott cél elérésért fektet be az ember. Csak később, a nyugati világban nyerte el a mindenki által ismert jelentését: a kínai harcművészeteket, melyek párosulnak a hosszú és egészséges élet utáni kutatással, okkult tudományokkal, kínai orvoslással és nem utolsó sorban a keleti filozófiával. Magát a kínai harcművészeteket "wu su"-nak hívták, de mára már csak a cirkuszba illő, inkább látványos, akrobatikus elemekkel rendelkező mozgáskultúrát nevezik így.
A kungfu filozófiai háttérének alapjait a Ji Csing (Változások könyve) című könyv fektette le, egyike az ókori Kína öt szent könyvének. A könyv a természeti jelenségek egymásra hatásával, azok ciklikus változása segítségével próbálja ráterelni olvasóját a taoizmus útjára. A Ji Csing-ben jelenik meg először a Jin és Jang. Ez a jelkép nem csak a teljes ellentéteket jelképezi, hanem a végletek egymásutániságát is, olyanformán, mint ahogyan a napszakok vagy évszakok változnak. Továbbá rámutat az ellentétek dinamikus harmóniájára a világban és az emberben.
Én magam öt éve kungfuzok, és hazugság lenne azt mondani, hogy nem kaptam semmit a gyakorlástól. Az évek során olyan képességeket fejlesztettem amik segítenek a mindennapi életben. Sokat fejlődött a mozgáskoordinációm, koncentrációm, könnyebben megy a tanulás és sokkal magabiztosabb vagyok.
Gál Marci
