A PEOPLE TEAM-ben nem kevés nemzet gyermekei táboroznak, hanem sok. Vannak, akik kicsit törik a magyart, és vannak, akik nem is beszélik az én gyönyörű anyanyelvem. Hogy lehetne beszélgetni velük és áthidalni ezt a kommunikációs szakadékot?
Az Activityzés is nagyon vicces módja annak, hogy megértessük magunkat, de van egy másik – hosszútávú – módszer is. Tanuljunk nyelveket! A suliban már teljesen alap dolog, hogy tanulunk egy idegen nyelvet: angolt, németet vagy esetleg franciát. Több iskolában is van lehetőség elsajátítani egy második nyelvet. De mi van, ha én többet szeretnék?
Kisgimnazistaként latint kellett az angol mellett tanulnom – amit utáltam. Most, hogy eltelt pár év, már nagyon örülök neki, mert ez igencsak jó alapot biztosított a többi nyelv elsajátításához. Például, amikor egy pályázat keretében ellátogathattam Olaszországba, az idióma csak úgy ragadt rám. Nagygimnazistaként a latint felváltotta a német.
Idén megpróbálkoztam a kínaival, a sino-tibeti nyelvcsalád legtöbb beszélővel rendelkező tagjával, azon belül is a standard mandarinnal. Marci, a barátom és szerkesztőtársam, hűen támogatott ebben, és ő is eljárt velem az órákra. Biztos ő is szívesen mesél a viccesebbnél viccesebb szavakról, és a könnycsorgatóan szórakoztató kulturális órákról.
Hogy mégis mire jó nekem ez a sok nyelv? A már fent említett táborozókkal tudok dumálni, EU-s pályázattal utazhatok külföldre, és rengeteg kultúrát is megismerek általa. A nyelvtudás egy befektetés. Részt lehet venni általa több programban is, jól néz ki a jelentkezési lapon, kinyílik a világ. Ha külföldön szeretnél egyetemet végezni vagy munkát szerezni – ráadásul jót – akkor nem elég az angoltudás, az már átlagos, alapfeltétel. Kell valami plusz. Lehetsz kiemelkedő például a sportban, vagy bármi másban, de miért ne lehetnél kiemelkedő éppen ebben, hogy sok nyelvet beszélsz?
László Lívia
