Tegnap este ellátogattunk a színészek rejtekhelyére és megnéztük a feledhetetlen előadásukat.
Amikor betereltek minket a „színpadhoz” picit meglepődtem. A színtér mindkét oldalán padok voltak. Nem gondoltam volna, hogy két irányba is élvezhetővé tudják tenni az előadást. Tévedtem, nagyon jó és elgondolkodtató előadás volt.
A mű szerintem mindenkinek mást mondott, de nem tudom, hogy ki mire gondolhatott az előadás közben. Ezért a saját véleményemet fogom leírni. Szerintem a produkció bemutatta mennyire furakodtak be a közösségi portálok a magán szféránkba és, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva a médiának. Tudom biztos unalmasnak hangzik. Tuti voltatok már ilyen prezentációkon, ahol egy emberke fél óráig (vagy ne adj’ isten tovább) beszél arról, hogy miért ne használjátok és, hogy mit ne csináljatok rajta. Ahol a bemutató végére már csak egymás támasztjátok nehogy a tanár észrevegye, hogy mennyire nem érdekel titeket ez az egész. De ez nem ilyen volt, ez a PT-s megoldása a figyelem felhívásnak.
A darab eleje zűrzavarosnak tűnt, mindenki olyan üzeneteket ordibált, amiket unalmunkban szoktunk az összes ismerősünknek írogatni. A kedvencem akkor is az volt, amikor az egyik lánynak bekötötték a szemét és ide-oda lökdösték és „lúzer” feliratot raktak a hátára. Először még mindenki „játszott”, de utána egyre fogyatkoztak és azt is elkezdték piszkálni, aki kilépett a bandából. Szerintem mindenkivel történt már ilyen, vagy csinálta már mással, amikor úgy tesznek, mintha kedvesek lennének veled, de aztán hatalmasakat rúgnak beléd persze csakis akkor ha nem hallod, nem látod. Volt még torna gyakorlat szmájlikkal. A színészek először még tökéletesen parancsra kezdték el kinyújtani a nyelvüket, kacsintani, vagy szomorú fejet vágni. Aztán egyre kaotikusabb lett, és a végére már az utállak után kacsintós szmájli került. Amitől szintén deja vu-m lett. Biztos láttatok már üzenetet a telefonotokon, ami mellé random odabiggyesztettek egy smileyt, és örök rejtély maradt, hogy véletlenül tette oda, vagy hogy mit is akart azzal mondani.
Zárásként mindenkit buzdítok, hogy nézze meg, mert jó és, mert kell. A színészeknek meg gratulálok, fantasztikusat alakítottak.
Mihócza Viktória
