A Zabhegyező című könyvet J.D. Salinger írta 1951-ben, és azóta is töretlen sikernek örvendhet. A történet egy tizenhét éves fiúról szól, Holden Caulfieldről, akit már negyedjére rúgnak ki a gimnáziumból. Az egész mű azt tárgyalja, hogy Holden hogyan találja meg a helyét a világban.
Az első dolog, ami feltűnik, az az, hogy egy teljesen átlagos fiúról szól, egy különleges helyzetben. Amikor megtudja, hogy kirúgták az iskolából, nem tudja, hogy mondja el a szüleinek, ezért inkább nem is teszi. Ehelyett egy téli estén egyedül hazaindul, hogy ne legyen ott, amikor a szülei megtudják a hírt. Bejárja egész New Yorkot, találkozik a szobatársa anyjával, és mindeközben azon gondolkozik, hogy vajon hova tűnnek a kacsák télen a Central Park taváról, elszállítják őket, meghalnak, vagy egyszerűen csak elrepülnek egy melegebb helyre?
Holden álmodozó típus. Az egyetlen dolog, amit el akar érni az életében az az, hogy egyszer sok kisgyerekkel játsszon egy nagy tábla zabon. Nem lenne egy felnőtt sem, csak ő és a gyerekek. Annyi lenne a feladata, hogy vigyázzon rájuk. Nem akar részese lenni ennek a monoton életnek, egyszerűen csak élvezni akarja az egészet.
Mindezt azért írja le, hogy segítsen a fiataloknak (és a kevésbé fiataloknak is) önmagukra találni. Holden megmutatja, hogy ha megtörténik a legrosszabb dolog, akkor sincs semmi veszve, ha új dolgokat próbálunk ki, új emberek véleményét kérjük ki, és magunk mögött hagyjuk a „régi énünket”, sokkal több lehetőség nyílik meg előttünk.
A főszereplő végül hazamegy, de otthon csak a húgát találja. Testvérével nagyon jó viszonya van, amitől optimistábban áll a dolgokhoz, és boldogabbá teszi őt. Ő az egyetlen ember, akivel őszintén tud beszélni, hazugságok nélkül.
Holden kívülről szemléli a világot, mintha ő egy teljesen más világban élne. Kritizálja az embereket anélkül, hogy ismerné őket, mindenről és mindenkiről van véleménye, akkor is, hogy ha az adott dolgot/embert nem ismeri. Véleményem szerint ez a mai világban egyre jobban megmutatkozik. Legalábbis az biztos, hogy az emberek külső alapján ítélnek. Soha nem tudhatjuk, hogy az emberek min mentek keresztül, milyen problémákkal kerülnek szembe éppen most az életükben, és mivel kell megküzdeniük nap mint nap.
Popova Vera
