Mesélj kicsit a fociról, milyen szerepet játszott az életedbe, melyik csapatokban játszottál?
– Nyolc évesen kezdtem el focizni az MTK-nál, majd 2 év után elmentem a II. kerületbe, ott egy évig játszottam. Ezek után leigazolt a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia ott 3 és fél évet voltam, voltunk Olaszországban, Angliában, és Spanyolországban is, mindenhol tornákon. Legnagyobb eredményeink: zsinórban háromszor országos kupát nyertünk, spanyolországi, és a olasz kupán is elsők lettünk, Angliában a nagy feketék közt esélyünk sem volt.Olaszországban le akart igazolni a Fiorentina, de édesapám nem engedte, mert akkor még csak 14 voltam és családcentrikusak vagyunk, így otthon maradtam. Utána az egyik legjobb barátom hívott egy újonnan megalakult Air Energy nevű csapatba. Ott is játszottam, de félévkor megsérültem, egy igen balszerencsés sérülés volt...
Szóval akkor abba kellett hagynod ezt a nagyon komoly focit?
– Hát igen, azt mondták 2 évente kellene műteni, 1 év a rehabilitáció, fél év a visszaszokás, és fél évet tudnék játszani normálisan, annak meg semmi értelme. Mindennapjaimban is kondizom, és akkor is érzem 10 perc után is, hogy fáj a térdem. Szerencsére sokat tanultam, ezért minden komoly sportolónak üzenem, hogy a sport mellett tanuljon is, mert bármikor történhet bármi.
Szakmán gondolkoztál már?
– Hát sportmenedzser akarok lenni, de a jog is szóba került, vagy a közgazdász, de inkább ügyvéd.
Mikor jött ez, hogy focista akarsz lenni?
– 2004-ben, vagy 2005-ben volt a Milán – Liverpool döntő BL-ben. Azon kint volt édesapám, támogatta a Liverpoolt, én pedig telefonon beszélgettem vele. Fél időnél a Milán vezetett 3-0-ra. Nem hittem volna, hogy valaha is felhozza a lemaradást a Liverpool, de apukám biztatott, és tényleg nyertünk. Így léptem be a foci világába
Mészáros Nándor
