Sokszor találkozom barátaimmal, ismerőseimmel, és sokszor a mozi a legmegfelelőbb program. Az ember mindig másfajta filmekre van kiéhezve. Ha olyan a hangulata, vagy partnere, mehet romantikus filmre, de ugyanúgy, ha szomorú napod van, mehetsz vígjátékra is, ha pedig valami izgit akarsz nézni, akkor akcióra is akár (már nem izgalmas).
Manapság nagyon sok a hollywoodi film, minden témában. Régen nagyon is szerettem ezeket a típusú filmeket, de napjainkban, amikor beülök egy akciófilmre, unom magam, mert sokszor már tudja az ember, hogy mi fog történni, így az izgalom odavész. Felépítésük lassan ugyan az lesz: Megismerkedés a főhősökkel, majd jön a balhé, aztán minden jóra fordul. A mai filmek sablonosságának oka:
2005-ben egy veterán forgatókönyvíró, egyik könyvébe 15 ütemre osztotta fel a filmek struktúráját. 3 nagyobb ütem van: „összecsapás”, „minden elveszett”, és végül a „feloldás/befejezés”. Az író azt, amit létrehozott csak egy általános struktúrázásnak vélte, de a könyvének akkora sikere volt, hogy a filmesek, elkezdték formulaként használni, különösen a nagyköltségvetésű filmeknél, azért, hogy ne legyen veszteség.
Sok olyan film van, amire el sem megyek, mivel tudom, hogy megint egy új csalódás lesz, és nem éri meg a pénzt. Ami még zavar az az, hogy a vígjátékokban (nagy részben) előre lehet tudni, a vicceket. Így már nem is nevetünk a barátaimmal, hanem fogadásokat kötünk „Fogadjunk, hogy ez fog történni...” címszóval. Van amikor a filmezők kiadnak a kezükből valami újat, valamit amit még eddig nem láttunk (Másnaposok), és mikor látják, hogy nagyon nagy sikere lett a filmnek, elhatározzák, hogy csak azért is csinálnak folytatást, mert szükség van a minél nagyobb bevételre (Másnaposok 2, Másnaposok 3). Összegezve, mindenki gondolja át, hogy mit szeret, és csak arra adjon ki pénzt, ne költsön fölöslegesen.
Mészáros Nándor