„Szabad az ember, ha mindenkor önmaga szerint képes élni. Valamely morális tett csak akkor a saját tettem, ha azt ilyen értelemben szabadnak nevezhetem.”- Rudolf Steiner
Mit is jelent a szabadság a XXI. században? Nézőpont kérdése, hiszen állhatunk szubjektíven és objektíven is magához a fogalomhoz. A szabadság minden egyes, saját gondolkodással rendelkező ember számára mást foglal magában. Van, aki létszükségként tekint rá, de van olyan, aki képtelen más emberek irányítása nélkül, szabadon élni. Ha mégis le kellene egyszerűsítenem, talán kétfelé osztanám: belső, lelki szabadság és a körülmények által behatárolt szabadság.
Szabad az az ember, aki magát is annak érzi. Aki nem hagyja, hogy az élet nehézségei vállára nehezedve elnyomják. Talán kicsit önző módon, de kedve szerint cselekszik, megkötések nélkül. Oda és akkor megy, ahova szeretne.
De vajon létezhet-e a mai világban még ilyen?
Természetesen, ha valaki olyan helyre születik, hogy nem kell megteremtenie a napi betevőre szánt pénzt, és emellett még bőven megteheti, hogy szabadon utazgat, az minősülhet szabadnak. De talán nagyon-nagyon kevés ember van, aki ilyen helyzetben fel is fogja a szabadság értékét.
Mi az, ami abszolút a szabadság rovására ment? A pénz és a hatalom. Ahhoz, hogy élhessünk táplálékra van szükségünk, és manapság már minden pénz! (Őszintén várom a pillanatot, amikor már a levegőből is pénzt csinálnak, és le kell szaladnom majd a boltba „egy kis levegőért”.)
Ahhoz, hogy pénzünk legyen, dolgoznunk kell, a munka pedig idő és az idő az egyetlen kelléke a szabadságnak. Tehát, hogy kicsit leegyszerűsítsem, már a szabadsághoz is pénz kell. Nem lehet valaki teljesen szabad, amíg nincsen elég pénze.
Na de akkor mi van a gyerekekkel? Helyettünk (jobb esetben) megteremtik a pénzt, nem?
Persze, de nekünk meg ott van a suli, ahol azért tanulunk, hogy később mi is bekerüljünk a munkaerőpiacra. Picit ironikus, nem?
Az emberek többségének mókuskerékként pörög az élete, és mialatt azzal van elfoglalva, hogy élni tudjon, elfelejt igazán élni. Szerintem a szabadság az igazi élet kulcsa, és bár vannak paraméterei, amiket egyszerűen muszáj betartanunk, képesek lehetünk megtartani az egyensúlyt. Felfogás kérdése az egész. Ha próbálunk pozitívan élni, és szeretni azt, amit csinálunk (legyen az kötelező is) minimum félig – ha nem teljesen – szabadok vagyunk.
„A cselekvés iránti szeretetben élni és a másik akaratát megértve őt élni hagyni, ez a szabad ember alapelve.”- Rudolf Steiner
Oláh Luca
