Milyen is újoncként az első nap? Az első nap egy olyan táborban, ahol még nem voltál, mindig nagyon nehéz. Először felszállni a buszra, először megismerkedni valakivel. Pont ugyanolyan nehéz neked, mint bárki másnak, csak az a baj, hogy az ember egy új helyen „kisebbnek” érzi magát mindenkinél. Viszont senki sem gondol arra, hogy mindenki ezt érzi. Ha az ember belegondol ebbe, akkor sokkal könnyebben barátkozik, mert így egyenrangúnak érzi magát a többiekkel.
Mikor megérkezünk a táborba, és kiszállunk a buszból, mindenki a másikat méregeti, de ez teljesen normális. Ha netán úgy érezzük, hogy senkivel sem tudunk barátkozni, akkor sincs semmi baj, mert ott vannak a mókusok, akik mindig jobb kedvre derítenek. De nem ők az egyetlen esélyünk a jókedvre, hiszen ott vannak tanáraink – de ha ők sem, akkor esetleg csoporttársaink vagy szobatársaink is a segítségünkre lehetnek a barátkozásban. Mikor a barátkozás megvolt, jön Ater nyitóbeszéde. Minden új gyerek izgatottan hallgatja, a régiek pedig izgatottan várják, hogy vége legyen. Ezután szétválasztanak minket csoportok szerint, és így új barátokat szerezhetünk. Aztán mikor ennek vége, mindenki elvonul a saját termébe, és gyakorolhatja például a táncot, színészetet, angolt, németet, magyart, informatikát, filmezést, újságírást, fotózást, sportot vagy irodalmat. Majd vacsi, és kezdődnek az esti programok, amit attól függően szerveznek, hogy mi a háttértéma. Nagyon ötletes játékokat és témákat találnak ki.
Én úgy látom, hogy a PT-ben mindenki be tud illeszkedni, még az is, aki eleve nehezen barátkozik. Valószínűleg az esti programok után is szerezhet az ember barátot, hiszen a csapattársai közül biztos összebarátkozik valakivel. Amikor én először jöttem, akkor nekem is új barátokat kellett találnom, és ez most sincs másképpen, hiszen mindig jön valaki új, és ha épp ő lesz a szobatársam, akkor vele is barátkoznom kell. Egyszóval: nem kell félni az új dolgoktól és emberektől.
Lendvai Tamara
