Vasárnap busszal és kocsival is érkeztek az újoncok és a visszatérő táborozók. A tábornyitó és az eligazítás után egy kis lustálkodás után nyolckor kezdődtek az esti programok. A turnus első napja lévén ez az ismerkedés volt.
Mindenkit beküldtek a focipályára, majd nagy nehezen elosztottak minket az életkorunk szerint. Mikor már a legtöbben a saját oszlopukba kerültek, a tanárok bemutatták a tábortáncot. Ezután kezdődtek a találgatások a tábor témájára, és kiderült, hogy egy elhagyatott szigetről fog szólni, amin különböző népcsoportok uralkodnak. Természetesen minket sem hagytak ki a táncból, hamarosan már mindenki vidáman riszálta. A kisebbek a Hangárhoz kerültek, a nagyobbak pedig a focipályán maradtak. Én is ezen vettem részt, erről fogok most írni.
Zsibi osztotta a feladatokat, és folyamatosan kommentálta az eseményeket. Az elején összevissza futottunk és sétáltunk, majd egy megadott számú emberekből álló csoport „atomokként” kapaszkodott össze. Volt, hogy térden kúszva-mászva kellett megnevettetnünk egymást, ezzel remek hangulatot teremtve. Kenuztunk is több sorban ülve, szorosan egymás mögött húztuk magunkat. Négyen egymáson próbáltunk fekvőtámaszozni, nem valami sok sikerrel, de a jókedvet ez is csak fokozta. A fiúk és a lányok később különváltak, és a hangszálainkat és a testünket egyaránt megmozgattuk. A cipőink is eltűntek a lábainkról, és egy nagy kupacból kellett levadászni a sajátunkat. A műsorvezetőnk büfékártyáját is meg kellett szereznünk a kör közepéről, sünként összeölelkezve. A bátrabbak a magaslatokat is megjárták, mi pedig szó szerint a tenyerünkön hordoztuk őket. A végén még táncoltunk egy kicsit, aztán elküldtek aludni. Az általános jókedvnek köszönhetően szerintem mindenki nagyon élvezte, és még talán a célját is elérte: másnap reggel már több volt az ismerős arc és hamarosan az újak is régiekké válnak.
Galántai Csilla
