Hullámzó hangulatú volt az első People Team nagykövet-választás. A lányok megmutatták, hogy nem csak főzni tudnak és a fiúk, hogy nem csak erősek.
Marci nemcsak azt írja meg a kedd esti programról, hogy mi történt, hanem azt is, hogy mi nem tetszett neki annyira. Az újságban leírtak eljutottak a vezetőséghez és a műsorvezetőhöz, és figyelembe veszik az értékes észrevételeket. |
Este 8 óra volt, a nemzetek gyülekeztek a Hangárban. Eljött a nagykövet-választás ideje. A jelölteknek négy-négy próbatételen kellett helytállniuk. Mielőtt a ceremónia kezdetét vette volna megejtettük a tábortáncot is, bár a hely nagyon kicsi volt, alig lehetett elférni.
Zsibi, a műsorvezető, ezután felszólított a színpadra egyenként négy csapatot, hogy énekeljék el himnuszukat a rivaldafényben, volt egy-két kimagasló de alkotás, az átlag színvonal alacsony volt. A dalok meghallgatása után következtek a követasszony-jelöltek megpróbáltatásai. Bemutatkozásuk után fogadni lehetett, hogy ki nyeri meg a versenyt. Az első megmérettetés nagyon tetszett a nézőknek: spagetti és cellux segítségével kellett leverni egy poharat egy padról. A csapatok jelöltjeik nevét kántálták, a hangszálak feszültek, a feszültség a tetőfokra hágott. A következő versenyszámok már kevésbé voltak népszerűek. A szobrászat, a gulyásfőzés és a szüret versenyszámok alatt már romlott a hangulat...
Az első felvonás végéhez értünk, kezdődött az eredményhirdetés, a táborlakók feszülten figyelték Zsibit. Csak az első három helyezett neve került napvilágra. A legjobb csapatok üdvrivalgásban törtek ki: a lányoknál a sárgák nyertek végül.
A másik négy csapat himnusza következett, ezek gyengébbre sikerültek az elsőknél, nem voltak elég lelkesek az éneklők. Lanyhult a figyelem, a kicsiket már nem kötötte le a folytonos szurkolás. Egyesek a büfé felé kóvályogtak, voltak akik, elmentek a helyszínről.
Felszólították a nagykövet-jelölteket, hogy fáradjanak ki a színpadra. Rövid bemutatkozás után következhetett az első megmérettetés: az erőpróba. A jelölteknek Toldit kellett játszaniuk, hogy pontot szerezzenek a csapatuknak. Egy gigászi farudat a tömeg felé tartottak a levegőbe. A győztes az lett, aki a legtovább bírta rezzenés nélkül. A versenyzők vért izzadva küzdöttek. Jó lett volna az a kondizás - gondolhatták többen. A későbbiekben nem csak az erejükre kellett támaszkodniuk, hanem ügyességükre is, melyet kalapemelgetésben, salsában és Colosseum-építésben tesztelhettek.
Az eredményhirdetés újra életet lehelt a táborozókba. Érdekesség, hogy a lányoknál voltak, akik nem a saját csapatukra szavaztak, a fiúknál mindenki megbízott saját jelöltjében, és őt tippelte meg végső nyertesnek. A legrekedtebb csapatvezető díjat is kiosztották a megmérettetések után: Johi nyert.
Lehangoló volt, hogy csak csapatonként két ember érvényesülhetett a program alatt, a többieknek pedig csak a szurkolás jutott. Az esti programot, ahogy mindig, tábortánccal zártuk, annyi különbséggel, hogy a két nagykövet a színpadon táncolt. Zsibi minden csapatnak 10 plusz pontot adott a lelkes táncolásért, aminek nem sok értelme van, mert a verseny állásán nem változtat.
Gál Marci