Mindenki menjen a focipályára! Én is mentem, te is mentél (ha nem, akkor ügyes vagy). Ti hogy éreztétek magatokat az első esti programon?
Megmondom őszintén, nekem semmi kedvem nem volt lemenni tegnap este az ismerkedős programra, az előző heti tapasztalataim miatt. Kellemesen kellett csalódnom már akkor, amikor a tanárok eltáncolták a tábortáncot az „I got a girl”című vidám számra. A legjobb az volt, ahogy Barni táncolt, esküszöm, még nekem is megjött hozzá a kedvem, pedig gyűlölök táncolni.
Ahelyett, hogy elkezdtünk volna elvegyülni, és ilyen-olyan játékokat játszani, csapatokat kaptunk, vagyis inkább választottunk. Itt megismerkedtünk egymással a csoportokon belül, többször elismételtük a többiek nevét, arra viszont nem számítottunk, hogy a következő mókázásnál nagy szükségünk lesz rájuk. Kaptunk hulla-hopp karikát, ami után esztelenül kellett vetődnünk, ha a nevünket hallottuk; én még egy igazi harci sebet is szereztem a könyökömön, de hősiesen tűrtem a fájdalmat. A következő ügyességi feladatnál is féltenünk kellett a testi épségünket, mert valaki beállt a kör közepére és vészjóslóan közeledett feléd. Ha nem tudtad elég gyorsan rávágni egy csapattársad nevét, rácsaptak a fejedre és indultál a helyére. Hamarosan következett a már sokak által ismert palacsinta, turmix és kenu. A nevükből szerintem egyértelműen adódik, hogy mit kell csinálni: egymásra feküdni, összekapaszkodni és egymás mögött ülve evezni. A kenuzásnak később kipróbáltuk egy fejlettebb változatát, ahol a csapatok már egymás ellen versenyeztek és egészen a pálya végéig el kellett evickélniük. A mögöttem ülő srácra kedvesen ráordítottam, hogy ne merészeljen a kezemre lépni, mert agyonütöm, majd én az első lépésnél ráléptem a drága barátnőmére.
Volt szerencsém jó társaságot, csapatvezetőket és hangulatot kapni, úgyhogy jól éreztem magam tegnap este. El ne felejtsem: csapatpólókat is kaptunk (bár nekem már volt előző hétről, de mit számít) úgyhogy, amint hazatérünk, senki nem marad tesi- és pizsamapóló nélkül. Tízkor sajnos következett a takarodó, és mindenki elvonult a szobájába, eltenni magát másnapra. Ha Pinokkió lennék megnőne az orrom, ha azt állítanám, hogy mindenki aludni ment, de az biztos, hogy a szobája környékén volt valamerre.
Galántai Csilla
