"Egy jó házasság kompromisszumokra alapul." Nem haragszol, ha még a Petihez is hozzámegyek?
Nincs lánykérés, se lakodalom, nászút meg pláne nincs. A monogámia nem ismert fogalom, ez mindenki mindenkivel alapon megy. Röpködnek a levegőben a "vegyél már el feleségül", "na jó, ha veszel nekem egy fagyit, hozzád megyek", valamint a kedvencem, "Ne viccelj, még csak tizenötnél tartok, bele kell húznom".
Az ifjú pár szeme csillog a boldogságtól, felhúzzák egymás ujjára gyűrűt. De kígyóznak a sorok, és jönnek a következők. Az összeadók mintha már picit fáradnának. "Hányadszorra írom már le a nevedet? Még meg se száradt a tinta az előző házzasságleveleden!"
De még ez sem tántoríthatta el tegnap este a szolgáltatóházban a lelkes házasodni vágyókat a szándékuktól hogy örökre...Vagy legalább másnapig egymáséi legyenek.
Tudjátok, mindenkinek vannak elvárásaik. Számtalan filmben láthattunk romantikus leánykérést monológgal, rózsákkal, felbérelt zenekarral, minimum egy többszáz éves kastély kertjében. Nemcsak hogy a szerencsés nő, de még a férfi szeme se marad száraz. Mi meg pláne bőgünk. Csak letagadjuk.
És akkor még a gyűrűt meg sem említettem. Legyen gyémántkő arany foglalatban, de minimum tizennégy karátos. Fiúk, jobb ha most elkezdtek spórolni!
Áh, nekem nincsenek ilyen kikötéseim. Elég, ha megkéri a kezem, és nem az orrom előtt szaggatja szét a házzaságlevelet. Az még pláne plusz, ha a gyűrűt is viseli. De ez már olyan luxus, amit nem is várok el férjecskéimtől.
A boldog házasok ezen felül jósoltathattak maguknak, ihattak egy finom koktélt, csináltathattak egyforma tetoválást, vagy akár elénekelhettek egy szerelmes számot a karaoke-sarokban. Sőt, akinek bármilyen fajta sötét titok nyomta a szívét, megvallhatta Stückinek és Borzasnak.
Ki tudja, jövőre talán én is beszállok a versenybe, és halomra fogyasztom a férjeket. Szóval, vigyázzatok velem, egy év múlva kéz nem marad gyűrű nélkül!
Galántai Eszter