Hány éves vagy? Ez a kérdés állandóan elhangzik a táborban és különbözőbbnél különbözőbb válaszokat kapunk rá.
Persze azt mondjuk, hogy ez a szakadék valójában nem is létezik, de ez nem így van! Ha megnézitek a baráti társaságotokat nagyjából egy korosztály vagytok (ez nyilván nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanannyi idős, hanem hogy körülbelül egy generációba tartoztok). De ki tartozik egy nemzedékbe? Az osztálytársak, az iskolatársak, vagy minden tizenéves? Nehéz kérdés, hiszen ez teljesen relatív.
Szerintem itt minden táborozó egy korcsoportba tartozik. Végül is lényegtelen, hiszen ha a mókusok már nem is tartoznak oda, akkor is ugyanolyan jól, sőt talán még jobban is kijövünk velük néha, mint a táborozókkal. Nem is biztos, hogy ott van az a szakadék, hiszen ha így nézzük ez a tábor teljesen mellőzi őket. Amikor hat éve először voltam itt és csókolommal köszöntem Aternak az első dolga az volt, hogy a lelkemre kösse: itt senkinek nem köszönünk így, az az alap, hogy tegeződünk, az lenne a fura, ha nem tennénk. A való életben viszont ez teljesen másképp működik. Az iskolában a tanárokat magázni kell, ez a normális én érezném magam hülyén, ha nem tenném. Persze előfordul, hogy egy-egy fiatalabb tanárral annyira jól kijövök, hogy néha reflexből letegezem, de az pironkodással és bocsánatkérésekkel jár. Az idősebbekkel könnyebb helyzetben vagyunk, mert egyértelmű, hogy hogy kell viselkedni. Bár nem egyszer hallom idős nénik beszélgetéséből, hogy „ezek a mai fiatalok”. Itt már sokkal nagyobb és észrevehetőbb az a bizonyos szakadék.
Mi nagyon máshogy növünk fel, mint a szüleink, hát még a nagyszüleink. Változik a világ, nem lehet érte minket hibáztatni (lehet, csak szerintem teljesen felesleges). Nyilvánvalóan a társadalmat sokkal könnyebb kérdőre vonni, mint észrevenni, hogy a dolgok változnak. Szerintem ez így van rendjén, soha semmi nem maradhat örökre úgy ahogy van, mindig minden megváltozik, ez a világ rendje.
Ha szeretnénk, véleményem szerint mindenkivel, (vagy majdnem mindenkivel) jól kitudunk jönni, csak van, akinél nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk érte.
Galántai Csilla
