A tenisz egy nagyon hasznos sport. Nem csak azért, mert minden egyes porcikánkat megmozgatja, hanem azért is, mert nagyon izgalmas és vicces is egyben.
Igazából a tenisz elég egyszerű. Lehet egyénileg és párosan is játszani. A cél az, hogy úgy üssük pályára a labdát, hogy az ellenfelünkből hibát kényszerítsünk ki. A labda egyszer pattanhat a pályán, de üthetjük úgy is, hogy még nem pattant le a térfelünkön. Az ellenfél térfelére benyúlni, a hálóhoz érni, fura táncmozdulatokat csinálni, hozzádobni a másikhoz az ütőt vagy kiabálni a bíróval, még akkor is tilos, ha John McEnroe vagy.
Páros játékban a pálya egy kicsit nagyobb. A pár egyik tagja a hálóhoz közelebb áll, a jobb, vagy a bal oldalon, a másik tag pedig az ellentétes oldalon, az alapvonalon áll. Mivel ketten vannak a pályán, nélkülözhetetlen a kommunikáció; a labdába még mindig csak egyszer lehet beleérni. Ebben a játékban fontos az összhang, mivel így össze lehet zavarni az ellenfelet helycserével, vagy azzal, hogy mind a ketten felmennek a hálóhoz.
Nagyon sokan a teniszezésből élnek meg. Persze ehhez rengeteg idő, elszántság és akaraterő kell, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Vegyük például Nadalt, talán őt mindenki ismeri. Több, mint 100 profi szintű versenyt nyert meg, úgy, hogy többször megműtötték, és komoly sérülésekkel is képes volt pályára lépni, hogy megmutassa, ő igenis képes legyőzni bárkit. Persze ahhoz, hogy ekkora sikereket érjen el valaki, nagyon fiatal korban kell elkezdeni. Akik profi szinten űzik ezt a sportot, naponta legalább 5 órát püfölik a labdát, és három órát töltenek a konditeremben.
Szerencsére a táborban is van lehetőségünk teniszezni. Csilla, Zsolti és én már az első nap kimentünk a pályára ütögetni, mert fontosnak tartjuk az aktív testmozgást. :D Először nem tudtunk összehangolódni, de egy idő után egyre jobban belejöttünk, és a végén már elég jól ment. Persze nem vettük túl komolyan az egészet, de jó volt kicsit mozogni és felfrissülni a buszút után.
Popova Vera
