Mindenki szeretett volna strandra menni; de mi történt azokkal, akik itthon maradtak?
Mivel csak 50 fő mehetett pancsolni, a maradék táborozó a már várva várt nyári klórmennyiség nélkül maradt.
Viszont a táboroztatóink nem hagytak minket programok nélkül. Megnéztünk egy lacrosse meccset, hajat fontunk, és részt vehettünk egy kígyó bemutatón. A merészebbek nyakukba vehették a hatalmas hüllőket.
Először megtudhattuk, hogy a lacrosse egy ősi indián játék, amit az észak-amerikai bennszülöttek „játszottak” vadászat, vagy harc előtt. A lacrosse a legrégebbi, gyökereire visszavezethető csapatjáték, ami napjainkban növekvő népszerűségnek örvend. A lacrosse neve a francia felfedezőktől származik, akik a botokat püspökpálcáknak – franciául la crosse-nak – nézték. A férfi lacrosse nagyon durva, és sok a test-test elleni ütközés a játékban, ami a labda megszerzésben is meglátszódik, ezért játsszák védőfelszerelésben. A női már sokkal barátságosabb, ott a labda megszerzését csak kis lökésekkel akadályozhatod meg. Miután bemutattak nekünk pár fogást, védést és hogy miféleképpen dobjuk a labdát mi is kipróbálhattuk, ám én nem nagyon törtem magam, hogy közelebb jussak a lacrosse ütőkhöz. Nem igazán tetszett, mert túl nagy a különbség a férfi és a női részleg között. Olyan, mintha két külön csapatjáték lenne.
Utána nem fontam be senki haját, de kígyót szeretgetni sem mentem. Mivel a csapattablót díszítgettem egész szabadidőmben. Senki sem csinálja szívesen órákon át, miközben párszor ő is megfetreng az élénk színekben pompázó tablóban, de valakinek mindig el kell készítenie. A kedvenc momentumom, amikor valaki a másik pólóját indokolatlanul festővászonnak használja. Én sem úsztam meg, még mindig narancssárga az egyik pólóm hátulja. Az egyik csapattársamnak sikerült mindkét kezét befestenünk fehérre. Aztán a kezei picit narancsosabb árnyalatúak lettek, hosszú festékharc után meg kékek. Végül is túléltük a délutánt medencében hűsölés nélkül, és még élveztük is.
Mihócza Viktória
