Ezen a kérdésen rengetegen gondolkoznak. Nehéz téma, mert a szülő jobban átlátja a dolgokat, ezért felelősségteljesebben tud dönteni, viszont mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy a saját ügyeiről maga döntsön.
Egy kisgyerek még nem tud felelősségteljesen dönteni, mert nem látja át, hogy mik lehetnek döntései következményei. Ha a gyerek már idősebb, akkor szerintem hagyni kellene, hogy ő válasszon, ha rosszul dönt, akkor majd tanulhat a hibájából. Itt van például egy jellegzetes eset, a költözés. Lehet, hogy az új házhoz közelebb van egy másik suli, mint a régi. Mondhatja a szülő, hogy ,,kisfiam/kislányom, mostantól abba az iskolába fogsz járni, bármit is mondasz!'', de ez nagyon könyörtelen megoldás lenne. Mondhatja azt is a gyerekének, hogy választhat a régi sulija és az új suli között. Szerintem a második lehetőség a helyes, hogy a gyerek eldönthesse, marad-e a barátaival a régi suliban, a megszokott környezetben, vagy az új sulit választja, az idegen tereppel, idegen emberekkel. Kisgyerekek között nem szokott olyan erős kapcsolat kialakulni, mint az idősebbek között. Vagyis kisebb gyereknél könnyebben meg lehet oldani a régi ovi/suli, vagy új ovi/suli ügyet. Nagyobb gyerekeknél már bonyolultabb a dolog... A szülő nem tudhatja mindig, hogy mi a legjobb a fiának/lányának, mert nem biztos, hogy hasonlóan látják a világot, és a szülő nem tudja, hogy mennyire ragaszkodnak fiához/lányához az osztályban, vagy a baráti körében. Ahogy azt sem, hogy a gyerek mennyire ragaszkodik az osztálytársaihoz, vagy a barátaihoz. Viszont, ha a szülő például egy tetoválást nem enged megcsináltatni, azt megértem. Nem jó ötlet hirtelen felindulásból megcsináltatni a tetkót. A gyerek később meg is bánhatja, egy tetoválást pedig csak fájdalmas kezelés árán lehet eltávolítani.
Bár több esetben az a helyes, ha a szülő dönt, hagyni kell, hogy a gyerek döntsön, vagy legalább beleszólása legyen a dologba.
Hégely Eszter
