A KecskeNEWSás öröm. A KecskeNEWSás energia. A KecskeNEWSás szenvedély. A KecskeNEWSás tökély. A KecskeNEWSás verejték. A KecskeNEWSás vér. A KecskeNEWSás egy, a lelkünkre száradt tintafolt.
Úgy tekintek rá, mint egy középkori nemes a fattyára: A fiam, szeretem, imádom, de kapcsolatunkon sűrű felhők árnya ül. A KN a mi fényesen ragyogó elmerészlegünk és egy középkorú, klimaxküszöbön álló nő lelki nyugalmával rendelkező nyomtató szerelemgyermeke. Egymásra vagyunk utalva, szükségünk van egymásra, mégis, naponta kétszer válással fenyeget. Néha a láthatást is megtagadja – jogtalanul.
Ha ez nem lenne elég, a hormonális átalakulásból kifolyólag zabálja a papírt. Mértéket nem ismer. Mindennek a tetejébe a bélperisztaltikájával is súlyos problémái vannak – ez nem lenne baj, ha utána nem nekünk kellene kikaparni belőle a maradékot.
Amikor már pont elég lenne, és kitenném a szűrét, csak behunyom a szemem: elképzelem, milyen volt fénykorában – jól megvoltunk, nem vártunk sokat egymástól, de azt teljesíteni tudtuk. Boldogan dajkáltuk gyermekeinket, minden világra hozott betűnek együtt tudtunk örülni. De most... Érzem a kapuzárási pánik szelét – új nő kell.
