Tegnap délután megtörtént végre a várva várt csapatbeosztás. Zsibi és Borzas kezdő színészi tehetségükkel és koszos, már-már hobbitokéra hajazó mezítlábukkal megpróbálták elhitetni velünk, hogy mesehősök. Nem sikerült nekik.
Miután mindenki megtalálta a csapatát, színét, a táborozók nagy nehezen – és egyesek kevésbé boldogan – szembesültek azzal, hogy ezután kikkel kell együtt tölteniük az estéiket. Amint megtalálták egymást a csapattagok, rövid bemutatkozás után kezdődhetett is az agyalás: mi legyen a csapat neve?
Majdnem fél óra gondolkodás után a bézseknél valaki benyögte, hogy legyünk tejeskávék. Beindult az ötletgyár – Kávéscsészékből rövid idő alatt Győztes Kávéscsészék lettünk. A megterhelő agymunka után festegés és csapatinduló-írás következett. Annak dacára, hogy a csapat tele volt művészlelkekkel, nem haladtunk túl gyorsan. A festegetésben csak páran vettünk részt, mert néhányan arra hivatkoztak, hogy nekik ez nem megy, vagy ők nem tudnak rajzolni. Legalább másfél óra szenvedés után sikerült csak megszülni a műalkotást.
Miután mindenki elkészült a megadott feladatokkal, már nem volt mit tenni, egészen az esti versenyekig. Volt, aki még javítgatott a munkáján, és volt, aki csak pihent. Rövid idő alatt teljesen szétszóródtunk. Sokan visszamentek röpizni, néhányan fociztak, de a trambulinoknál is egyre csak nőtt a sor.
Nyolckor azonban mindenki otthagyott csapot-papot, a Győztes Kávéscsészék verhetetlen csapata mindig harcra kész légióként sorakozott fel a focipályán.
Rajki Rebeka
