A telet mint évszakot jobban szeretem, mint a nyarat. Ha nagyon hideg van, az ember felvesz még egy pulcsit, de nyáron... Nyáron eljön az a hőmérséklet, amikor az ember legszívesebben levedlené a bőrét. Valamiért a nyarat mégis jobban várom. 
Nem azért, mert végre vége a sulinak, és nem azért, mert ilyenkor – mormotaüzemmódban – 14 órát is aludhatok. Én a PEOPLE TEAM (PT) miatt várom. Év közben azokat a szerencsétleneket idegesítem, akik még (!) nem voltak PT-ben. Minden kis szösszenetről egy jó "pétés" sztori jut az eszembe. Csak egy baj van: ők nem tudják, mi az a hobbitlábazás, a koboldok városa, vagy egy olyan bátorságpróba, amin tényleg fél az ember.
Negyedszerre érkezek meg a táborba, negyedszerre köszönnek mosolyogva az emberek, és negyedszerre kérdezik meg, hogy: Mikor? Mire? Mennyi időre? Miért? Boldogan levágom a cuccom az ismerős ágyra, megállapítom, hogy ismét törött minden szekrényben a vállfa, és boldogan nyugtázom, hogy igen, végre megint itt vagyok.
Egy korán érkező leendő újságíró: László Lívia
