Hétvégén is tanítani? Minek? – kérdeztük a vezetőségtől, amikor előálltak az új ötlettel: tartsunk előadásokat szombaton. Azonban amikor jobban belegondoltam, megértettem az ötlet zsenialitását, felrémlett előttem a Mindentudás Egyeteme, és már lelkesen várom a holnapot. Beharangozó a hajtás után.
Talán sokan emlékeznek még a Mindentudás Egyetemére: a műsor az egyik közszolgálati televízión futott, és időről időre olyan tudományos szaktekintélyeket hívtak meg előadni, akik a szakterületükről képesek voltak a nem szakmabeliek („laikusok”) számára is érthetően beszélni. Célkitűzésüket a ME 2.0 honlapján így fogalmazzák meg:
A tudományos tudás átadása, megértetése, elfogadtatása, terjesztése nem (pontosabban: nem csak) a tudományos-szakmai közösségeken belüli kommunikáció logikájához, feltételeihez kell, hogy igazodjék. A tudományos eredmények sikeres kommunikációjához arra is szükség van, hogy – az éppen adott tudományterület szaktudásához képest – laikus közönség elvárásait, tudásszintjét, motivációit is figyelembe vegyük. Másrészt a tudományos tudás előállítása, illetve alkalmazása során nem pusztán az igazságra vonatkozó érvényességigények működnek, hiszen minden új tudás létrehozásakor, minden tudás alkalmazásakor befolyásolnak minket a tudás szükségszerűen létező érték- és normavonzatai. Helyes-e, szabad-e, jó-e „arra és úgy” használni a tudomány által kitermelt tudást? – ilyen és ehhez hasonló kérdések folyamatosan felmerülnek a tudományos tudás alkalmazása kapcsán.
Ezt a szellemiséget próbáljuk meg mi is átvenni: szombaton, amikor (sajnos) elmennek az egy hétre érkezettek, az itt maradottaknak bepillantást engedünk a többi szekció munkájába is. Bár a KecskeNEWSás szerkesztősége igyekszik mindig beszámolni arról, mit csinálnak a többiek, ez semmiképp sem sikerülhet tökéletesen: csak tükör által, homályosan láthatunk. És miért ez az egész? Mert a tudás kincs, a tudás közkincs, a tudás hatalom; és mivel ez egy nyári tábor, ezt a tudást megpróbáljuk minél szabadabban, szórakoztatóbban átadni. Ez nem uncsi, szombati iskola, hanem a Mindentudás Tábora.
Tehát a szekcióvezető tanárok egy-egy negyvenöt perces előadást tartanak a szakterületükről – mivel a táborozók választják ki, hogy melyik előadásra ülnek be, fel kell készülni arra, hogy a témához különböző szinten értő táborlakókat ugyanazzal előadással kössük le. Negyvenöt perc nem túl sok, és különösen igaz ez akkor, ha ennyi időd van arra, hogy bemutasd a szakterületed: ami érdekel, amiben jó vagy, amivel szerinted a világon egyedül érdemes foglalkozni. Mi azért megpróbáljuk, és megpróbálja a többi tanár is: Mindentudás Tábora szombaton. Lássuk, mi sül ki belőle.
