Azt mondod, te még mindig gyerek vagy? Neked semmi nem hiányzik a gyerekkorodból? Lehet, hogy ez tényleg így van, és ezt gyermeki őszinteséggel mondtad, de lehet, hogy hazudtál. Ahogyan azt a felnőttek szokták.
Amikor kicsi voltam, és kertes házban laktunk, imádtam homokozni. Egész nap ott voltam, várat építettem, alagutat ástam, estére pedig igazán koszosan mentem be a házba, hogy megigyak egy meleg kakaót, és elmenjek aludni. Azt az utolsó kakaót mindig nagyon sokáig szürcsölgettem, hogy minél később kelljen ágyba bújni.
Ez azért érdekes, mert a leggyakoribb válasz arra a kérdésre a tábori felnőttektől, hogy mi hiányzik a gyerekkorukból, az alvás volt. Lehet, hogy jobban meg kellett volna becsülni azokat az időket, amikor még Anya betakargatott, és az esti mese közben szundítottunk el. Azt az érzést, amikor leszállsz a biciklidről, hogy kanyarodni tudj. Felnőtt akartál lenni, és mindent ki szerettél volna próbálni, amire azt mondták: ez még nem neked való. Az életed végtelennek tűnt, és te alig vártad, hogy igazán belevághass. Na, milyen érzés?
Milyen érzés az, hogy képtelen vagy figyelmen kívül hagyni a társadalmi normákat? Akkor kit érdekelt, hogy hol vetted a pólód? Hogy elég „menők”-e a barátaid? Téged most már biztosan, hiszen ebből áll az életünk. Addig akarunk megfelelni mindenki másnak körülöttünk, amíg el nem felejtjük, mit akartunk elérni, kizárólag magunk miatt. Mennyire fáj, amikor beszólnak, megaláznak? Olyankor mennyire tud hiányozni a heg a térdeden, ami miatt akkoriban sírtál. Az a nyers őszinteség, amikor nem hazudtál, csak azért, mert úgy érezted, hogy azzal jót teszel. Minden fekete-fehér volt, tudtad, hogy kit szeretsz, és kit nem. Most már az számít értéknek, ha valójában megismersz valakit. Már nem látod, amit gyermekszemmel láttál, hogy mi a jó és mi a rossz. Csak azt látod, amit ők láttatni akarnak veled. Hol vannak az üres órák, amikor mindenben találtál valami mókásat?
Élmény volt kimenni a boltba, útközben minden pocsolyába beleugrani, te fizethettél, és vehettél magadnak egy kindertojást. Féltél, hogy puzzle lesz benne, féltél a kutyáktól, de nem féltél a tudatlanságtól. Nem tudtad, milyen lesz, amikor rájössz, hogy ki is az az ember valójában, akire eddig felnéztél. Fogalmad sem volt, milyen érzés lesz, amikor hónap végén a fizetésedre kell várnod, hogy befizethesd a számláidat. Milyen lesz, amikor már nem szolgálnak ki, nem csinálnak meg helyetted mindent és nem fogják a kezedet mindig.
Azt hiszed, hogy még gyerek vagy? Nem.
Galántai Csilla
