Mostanában egyre gyakrabban lángol fel a vita, hogy mégis mit keresünk az Európai Unióban? Hát, elég sok mindent. Lehetőségektől kezdve a partnereken és szövetségeseken, eszmei értékeken át temérdek pénzig, amik a maguk területén mind hozzájárulnak ahhoz, hogy jobb életünk legyen.
Az Unió egyik nagyon fontos vonatkozása, hogy a gazdasági mellett egy értékközösség is. Alapértékei közé tartozik a tolerancia, az emberi szabadságjogok tisztelete, a nyitottság, és ezt minden eszközzel, a lehető legtöbb csatornán terjeszti. Azáltal, hogy ennek a közösségnek a tagjai vagyunk, mi is automatikusan kötelesek vagyunk elfogadni ezeket az értékeket, és be nem tartásuk büntetést von maga után. Hátrányos megkülönböztetés éri neme, kora, származása, szexuális irányultsága miatt?
Ez az EU-ban hatványozottan tilos, és ha a magyar hatóságok nem foglalkoznának kielégítően az ügyünkkel, még mindig fordulhatunk az Európai Ombudsmanhoz. És itt jön az Unió újabb előnye: külső normakontrollként működik, vizsgálja, hogy az egyes országokban születő jogszabályok mennyire vannak összhangban a hatályban lévő uniós szerződésekkel és az EU alapértékeivel. Ez akkor különösen hasznos, ha egy tagállamban a belső kontroll meggyengülne és a hatalom túl nagy súlyra tenne szert az állampolgárokkal szemben. Az EU elkötelezett a népek békés együttélése mellett. A történelemben ez az időszak tekinthető a leghosszabbnak, amikor az öreg kontinensen nem dúltak háborúk - legalább is annak nagy részén. A '90-es évek egyik legszomorúbb esemény a délszláv háború volt, ami az etnikailag nagyon kevert, volt jugoszláv tagköztársaságok között tört ki. Merész feltételezés, de én úgy gondolom, ha ezek az országok az Unió tagállamai lettek volna akkor, ez a tragédia nem következik be. Hiszen a tagfelvétel fejlett piacgazdasághoz, működő demokráciához, az emberi jogok és kisebbségek védelméhez kötött (koppenhágai kritériumok), amelyik ország ilyen kondíciókkal rendelkezik, ott az állampolgári öntudat erősebb, mint a populista nacionalizmus. Bár megelőzni nem tudta, az Unió sokat tett a háború utáni konszolidációért, többek között (plusz a demokrácia, szólásszabadság, jogegyenlőség rendületlen terjesztése) ezzel is érdemelte ki az ide Béke Nobel-díjat. Nem felemelő egy ilyen közösség tagjának lenni?!
Money, money, money... Magyarország a 2004-es csatlakozással együtt rengeteg pénzhez is jutott. A 2007 és 2013 közötti hétéves ciklusban 22,4 milliárd euró jött felzárkóztatási támogatásként, ez olyan sok pénz, hogy fel sem bírom fogni. A belváros új Főutcája, interaktív táblák az iskolákba, isten háta mögötti faluk végre rendes csatornához jutnak, kórházfelújítás, és még sorolhatnánk azt a rengeteg mindent, ami EU-s pénzből valósult meg. Nézz csak körül! A csatlakozással egy hatalmas, kontinensnyi piac nyílt meg előttünk, ahol nincsenek belső vámok, mindez élénkítő hatással volt a magyar gazdaságra is. Bele sem merek gondolni, a kohéziós alapok és társai nélkül hol tartanánk. Az EU gazdasági tömb is egyben, és próbálja a súlyát növelni a világgazdaságban. Nem vagyok közgazdász, de úgy látom, Magyarország elemi érdeke, hogy ide tartozzon, így talán nem fog leszakadni. Világosan látható, hogy egy globális világban egyedül nem megy, partnerek kellenek!
Ami pedig a mi életünkre talán a legnagyobb hatást gyakorolja: szabad utazás. A Schengen-öv szerintem az elmúlt 25 év egyik legfontosabb "találmánya", a határok megszűnése milliók életét könnyítette meg. Nem kell a sorompónál dekkolni, ha át szeretnénk ugrani egy kis városnézésre Bécsbe, vagy le az Adriára. Már az alapításkor lefektetett alapelv, a személyek, szolgáltatások, tőke és az áruk szabad áramlása révén minden gond nélkül vállalhatunk munkát, vagy vállalkozhatunk az Unió bármely más tagállamában. A mobilitást és a külföldi tapasztalatszerzést több más EU-s projekt is támogatja: Comenius a középiskolásoknak és Erasmus az egyetemistáknak. Ezek a csereutak hatalmas távlatot képesek adni az embernek: önmagát jobban megismeri, új kultúrával találkozik (ami remélhetőleg toleránsabbá teszi), és persze rengeteg új barát, nem mellesleg szakmailag is sokat lehet fejlődni. Az Erasmus-program indulása óta 3 millió diák töltött el egy-két félévet külföldön. Az Unió emellett társadalmi projekteket, civil szervezetek is támogat, minden évet kinevez valami cél promotálására, volt már önkétesek, aktív időskor éve, az idei pedig a polgárok európai éve. Ami a legtöbbeteket érdekelhet, az a Youth in Action, ami a fiatalokat célozza meg, sok projektet szervez szerteágazó témákban, így környezetvédelmi konferenciát, korrupcióellenes kampányt is. A lehetőségek száma végtelen, csak körül kell nézni alaposan, lehet hogy épp a leendő hivatására jön rá a diák egy ilyen projekt során, és szerez később hasznosítható tudást.
Ezek csak (az én nézőpontomból) legfontosabb előnyei az EU-tagságnak, számtalan egyéb haszonnal is jár, hogy ennek a közösségnek a részesei vagyunk.
Lakosa Alina
