Kinyitottam a szemem, és mély lélegzetet vettem. Elmúlt 7, de csak pár perccel. Körbenéztem a szobában, és talán a torkom is összeszorult egy kicsit; valóban ez az utolsó teljes napom a 2013-as PEOPLE TEAM táborban.
Ahogy szoktuk, kéz a kézben lépkedtünk le a 6. emeletről. Minden egyes lépcsőfokot gondosan kihasználva. Húztuk a pillanatokat, mert tudtuk, hogy egy évig várhatunk, hogy ugyanitt sétafikáljunk le. Még a reggeli is csöndesebben telt a szokottnál. Holnap komolyan haza kell mennünk? Most, hogy már annyi emlék köt ide?
Kezdjük az elején. Mikor először sétálsz a két ház között, és próbálod tudatni magaddal; VÉGRE MEGÉRKEZTEM! Keresed az ismerős arcokat, majd könnyeket visszafojtva a nyakukba borulsz, az ismeretlenek láttán pedig azon gondolkodsz, vajon ki az, akivel új, akár életre szóló barátságok fognak köttetni. Izgatottan pakolsz ki a szobádban, és rendezed otthonossá az egészet, mivel mégiscsak hetekig fogsz itt élni. (Meg kell jegyeznem, a mi szobánk olyan otthonos lett, hogy gyakran a földet se láttuk.)
És ez után csak úgy pörögnek a napok. Saját családod lesz valamilyen vicces csapatnévvel ellátva, és érdekesebbnél érdekesebb emberek életéről hallgatod a meséket, miközben saját magadban szelektálod, melyik az, ami valóban igaz, és melyik, ami csak különlegesnek akar tűnni. Pedig ebben a táborban mindenki különleges.
Véget nem érő nevetések, megmosolyogtató beszélgetések tömény egyvelege volt nekem ez a 14 nap. Pontosan azt tettem amit, és amikor akartam, és bár fél 9-re órára kellett járnom, még ezt is imádtam, mert azzal foglalkozhattam amit szeretek, és érdekel. Egy szóval szabadnak éreztem magam. (Ezt pedig fura elmondani, mikor a kajának is behatárolt területe van.)
Nem csak a rossz dolgok miatt lehet egy ember szomorú. Sokszor azért is, mert tudjuk, soha többet nem élhetjük át ugyanazt. Egyszer mindennek vége, de adjunk hálát, hogy csak 365 nap erejéig, mert egy év múlva újabb esélyünk van felhőtlenül és végtelenül boldognak lenni. Idén is teljes szívemből szeretném megköszönni mindenkinek, aki itt volt ebben a két hétben, nagyszerűek vagytok!
Oláh Luca
