Először is leszögezném: nagyon nehéz téma a következő, szerintem soha az életbe nem választottam volna magamtól! De úgy tűnik, meg kell próbálnom.
A legtöbb lány szereti a romantikát, ez nem is vitás, de mi most arról beszélünk, hogyha valaki kicsit túllő a célon. Mondjuk ha bérel egy tökhintót fehér lovakkal, és beöltözik hercegi ruhába. Egy: a hintó rosszul mutat a városban, kettő: rohadt drága.
Rendben, ilyet nem írunk le egy cikkben, mert Borzas kitépi a szívünket, de egészen idáig másfél óra alatt jutottam el, úgyhogy most vége szenvedéseimnek, leírom, amit gondolok. Szerintem a romantikának mindig ott kell lennie, elengedhetetlen, hiszen ha úgy vesszük egy szimpla gyertya az asztalon is romantikus, ugyanúgy, mintha kézen fogva andalognál a barátnőddel/barátoddal.
Srácok, viszont addig amíg kézen fogva, smárolva nem ültök valahol egy belvárosi lépcsőn egy dolog kell, DUMA! Ha vicces vagy, érdekes dolgokról beszélsz, és látod a szemében, hogy figyel, akkor sínen vagy, egy a lényeg: ha már egy ideje beszélgettek valamiről és lehetőség adódik rá, akkor válts témát, maradjon izgi a kommunikáció. Egy dolgot viszont soha ne kérdezz meg! „Szereted a matekot?”
Visszatérve a romantikához: szerintem pont annyi elég, amennyiből látszik, hogy 'szívből jött' és nem irritálóan sok és nyálas. A lényeg, hogy találd meg az egyensúlyt, és azt próbáld tartani. Ez mindenkinél változó, meg kell próbálni kiismerni a másikat. Tudom ez nehéz, de muszáj lesz! Ilyen az élet.
Ami viszont halál gáz az az, amikor egymás falára posztolgatnak. Ez kb. olyan, mintha csak azért lennének együtt, hogy eldicsekedhessenek vele, és ez már kicsit se romantikus.
Kádár Bence
