Vasárnaponként, háromkor mindig megtelik a Hangár a tábornyitóra, aztán gyorsan ki is ürül, mert az angolosok kivételével minden szekció tagjai különvonulnak.
A korábbi évekhez hasonlóan a tábornyitó idén is rövid volt, közvetlenül utána pedig szokásosan következtek a szekció meetingek, ahol az ugyanarra a témára jelentkezők kicsit jobban megismerkedhetnek egymással és tanáraikkal. Ilyenkor rendszerint névtanulós és közösségépítő játékokat játszanak, mert a közös munka is könnyebben megy, ha már kicsit jobban összerázódik a csapat.
Mivel a filmesek és az újságírók is médiások, együtt kerestünk egy árnyékos, füves területet, de nem maradtunk sokáig, ugyanis mi rögtön elfoglaltuk a termünket, a zöld épület ötödik emeletén.
Elsőnek bemutatkoztak nekünk a tanárok, Nóri, Anna és Borzas, majd körbeültünk és mindannyian mondtunk magunkról néhány alapvető információt, de többnyire mindenki csak a nevét, az életkorát és azt árulta el, hogy honnan érkezett, ezért a következő játékban 3 dolgot kellett magunkról állítani, amiből csak kettő lehetett igaz, a többieknek pedig ki kellett találnia, hogy melyik az az egy, ami nem igaz.
Utána kicsit mozgalmasabbra vettük a figurát. Fel-le járkáltunk a teremben, és amikor az egyik tanárunk mondott egy állítást, annak a vállát kellett megérintenünk, akinél úgy éreztük, hogy leginkább ráillik pl.: ki a legjobb irodalomból, ki bírná jól egy lakatlan szigeten.
Az utolsó játékunk kicsit hasonló volt az előzőhöz. Itt is állítások hangzottak el, de ezúttal saját magunkra vonatkozóan, el kellett döntenünk, hogy az adott kérdésekre igennel, vagy nemmel válaszolnánk és eszerint kellett beállnunk a megfelelő oldalra.
Ezt követően már nem játszottunk, mert a tanáraink nem szerették volna, ha a szabadidőnket töltenénk a teremben, ezért elengedtek minket, azzal, hogy holnap reggel ugyanitt találkozunk, pontban fél kilenckor.
Szabó Dóri
