Sziasztok. László Lívia vagyok és irányításmániás. Már több mint egy órája nem domináltam, azóta vagyok ugyanis csöndben. Üdvözöllek a nem-annyira-anonim-irányításmániások körében.
Imádok csacsogni, le se lehet lőni. Akkor érzem magam a legjobban, ha a beszélgetés vezérvonalát én vihetem. Szívesen kérdezgetek, érdeklődök és sztorizgatok. Nem mindig mondom ki, hogy mit szeretnék, de legtöbbször utalok rá. Nem szoktam megsértődni, ha végül nem az én akaratom érvényesül, de kompromisszum mindenképp legyen!
Én sem tudom, hogy hogyan sikerül ezeket elérnem, de van pár ötletem. Először is igyekszem jó kapcsolatot ápolni az emberekkel, ezáltal, ha kedvesen megkérem őket valamire, akkor a barátaim szívességből megteszik. De vannak még kiaknázatlan lehetőségek, például a fizikai és a korból adódó fölény.
Olvashattunk már cikket a női egyenjogúságról, de szerintem két ember sohasem lesz egyenlő. Mielőtt felkapnátok a vizet, hadd magyarázzam meg: Egy kapcsolatban az egyik fél mindig dominánsabb, ez ellen nincs mit tenni.
Egy beszélgetésben mindig van egy irányító – persze pillanatok alatt megváltozhat, hogy ki is ez a személy. Az egyik percben még te mesélsz valamiről, utána a haverod átveszi tőled a szót, és elkezd dumálni, kérdezgetni téged...
Azonban bizonyos fokú egyenlőséget el lehet érni. Mégpedig azzal, hogy különböző területeken vagytok meghatározóak. Egy párkapcsolatban van, aki otthon, és van, aki társaságban domináns.
Ez persze nagy mértékben attól is függ, hogy kivel is áll szemben az ember. Ahol érzem, hogy dominálhatok, ott meg is teszem.
Amikor kisebbek voltunk a húgommal, akkor többször csináltuk a dolgokat közösen. Én voltam a nagy, emiatt a meghatározóbb is. Bevallom, gonosz módon, rengetegszer kihasználtam ezt. Volt, hogy ő hordta nekem az ételt. Sajnos most már elkezdett lázadozni, uralkodásom csillaga leáldozóban van. A másik oldalról megközelítve viszont jó dolog, mert már kiáll önmagáért.
Kedves olvasó, észre se vennéd, hány szituációban vagy meghatározó. Lehet, hogy titokban te is irányításmániás vagy? Üdvözöllek a klubban.
László Lívia
