Gyakran hallom, hogy a színészet egy külön tábor a PT-n belül, és hogy ők mennyire beképzeltek. Szeretek mindennek magam utánajárni, így nagyon örültem, amikor Zsibi engem kért fel a feladatra, hogy beszélgessek a színészekkel. Beigazolódott a sejtésem, hogy a sztereotípiáknak nincs semmi alapjuk.
A beszélgetést kedd este ejtettük meg, és nagyon meglepett (jó értelemben), hogy szinte az egész társulat eljött, és milyen közlékenyek voltak. Jelenleg 18-an rezdülnek minden pillanatban együtt, a legtöbbjük 3 éve jár minden évben színészetre, bár ez irányú ambíciója csak a társaság negyedének van. Az első, ami feltűnt velük kapcsolatban, hogy mennyire összetartanak. Szinte mindent együtt csinálnak, és itt nem csak a napi 7 óra próbáról van szó; a szabadidőt és az étkezéseket is egy társaságban töltik, ahol elképzelhetetlen a klikkesedés.
A legtöbb ember a színészekben csak azt látja, hogy 10-ig alszanak, nem vesznek részt a programokon, esetleg – ha érdeklődők –, hogy jó darabot csinálnak. De elég csak ránézni a szereplők nyúzott arcára, hogy lássuk, mennyi munka is van egy ilyen előadás mögött. Amikor a szenvedélyükről kérdezem őket, egyből felélénkülnek, egymás szavába vágnak, és lelkesen mesélik, mennyire élvezik még ezt a kimerítő hajszát is. Elismerik, hogy vannak mélypontok is, de a tanáraik (Gigor Attila, Bányai Miklós és Ötvös András), akik partnerként kezelik őket, annyira inspirálóak, hogy túllendítik őket. Bár nagy valószínűséggel a táborozók nem hallottak róla, Andris a POSZT-on 2010-ben elnyerte a legrangosabb, 30 éven aluli színészeknek szánt díjat; ahogy a színészek is mondják: megtiszteltetés vele dolgozni.
Megemlítem nekik, hogy az átlagos PT-s mit gondol róluk, és olyan választ kapok, hogy leesik az állam: „Nem haragudhatunk rájuk, ők a közönség”. Azért elismerik: nem esik jól nekik, főleg, ha anélkül ítélik el őket, hogy akár egy szót is beszéltek volna velük.
Arra a kérdésre, hogy izgulnak-e már az előadás miatt, a válasz természetesen nem, de ez végül is érthető: ha ennyire imádnak játszani, már nincs idő a lámpalázra.
Lakosa Alina
